Egyik ügyfelem, aki folyton magabiztos, vidám, optimista szokott lenni, az egyik coaching ülésen megemlítette, hogy neki problémája van az önbizalmával.
Pár mondatot beszéltünk a témáról, de megegyeztünk abban, hogy ez annyira fontos, hogy egy teljes coaching találkozót az önbizalmának a fejlesztésére fordítunk.
Amikor legközelebb találkoztunk, elmondta, hogy a munkája során folyamatosan előfordul egy olyan szituáció, amelyben szorong, kínos számára a helyzet, és attól fél, hogy leég a jelenlévők előtt. Mivel egy talpraesett, rugalmas személyiségről van szó, mindenképpen érdemes volt a dolog mélyére nézni.
Először is beszélgettünk arról, hogy mennyit fejlődött azóta, hogy bekerült az adott pozícióba.
Azután azt vizsgáltuk meg, vajon mennyit készül, amikor közeleg az adott szituáció.
Elmondása szerint legalább 50%-ot nőtt a szakmai tudása, s beleadja az idejének és energiájának 80%-át is, amikor ezekre a konkrét helyzetekre készül.
A beszélgetésünk során kiderült, hogy azért érzi magát folyton kínosan, és amiatt szorong, mert a többi résztvevő nem készül fel ezekre az értekezletekre, s emiatt nem tud kialakulni az egészséges vita légköre, mely konstruktívan megoldhatná az adott felvetéseket.
Számára fontos a haladás és a minőség, de az olyan témákban való döntés, amelyek ezen a fórumon kerülnek megvitatásra, nem az ő hatáskörébe tartoznak. Ő felkészül, adatokat, tényeket prezentál, de mások érdektelensége nem az ő hatáskörébe, felkészültségébe és felelősségébe tartozik. A helyzetnek, a felelősségeknek és a szerepeknek a tisztázása azért volt fontos, mert ez okozta számára a folyamatos vívódást. Egy ponton ki tudta mondani, hogy a döcögés és a kudarc nem az ő térfelén van. Viszont a hosszú hónapok kudarcélménye miatt fontos volt, hogy az önbizalma megerősítést kapjon.
Miután ez ennyire világossá vált számára is, egy coaching eszköz alkalmazásával saját képességeinek és értékeinek feltérképezése volt a cél. A feladat az volt, hogy írjon magáról egy fordított álláshirdetést, mely tartalmazza az erősségeit, a képességeit, kiterjed arra is, hogy milyen dolgok érdeklik, mit tett le eddig az asztalra és mit tudna egy új megbízónak felkínálni.
Jó pár percig írta ezt a hirdetést magáról. Miután készen volt, pihent és sétált egy kicsit.
Ezután olyan szemszögből kellett újra elolvasnia, hogy meg tudja fogalmazni, vajon milyen érzés lenne, ha ő kapna egy ilyen álláshirdetést valakitől.
Elmondta, hogy nagyon jó volt írni, nagyon jó volt összegyűjteni mindazt az értéket, amit életében már letett az asztalra. Azonban ha ő kapná ezt a hirdetést, megijedne ettől a pályázótól, hiszen a jelentkező mindent tud.
Azóta újra volt ilyen szituáció, ahol már helyre tudta tenni saját fejében a gondolatokat, a felelősségeket, és a helyzetből fakadó körülményeket.
Egyáltalán nem szorongott és nem érezte kínosan magát. Élvezte az új érzésnek a szabadságát.
Pár mondatot beszéltünk a témáról, de megegyeztünk abban, hogy ez annyira fontos, hogy egy teljes coaching találkozót az önbizalmának a fejlesztésére fordítunk.
Amikor legközelebb találkoztunk, elmondta, hogy a munkája során folyamatosan előfordul egy olyan szituáció, amelyben szorong, kínos számára a helyzet, és attól fél, hogy leég a jelenlévők előtt. Mivel egy talpraesett, rugalmas személyiségről van szó, mindenképpen érdemes volt a dolog mélyére nézni.
Először is beszélgettünk arról, hogy mennyit fejlődött azóta, hogy bekerült az adott pozícióba.
Azután azt vizsgáltuk meg, vajon mennyit készül, amikor közeleg az adott szituáció.
Elmondása szerint legalább 50%-ot nőtt a szakmai tudása, s beleadja az idejének és energiájának 80%-át is, amikor ezekre a konkrét helyzetekre készül.
A beszélgetésünk során kiderült, hogy azért érzi magát folyton kínosan, és amiatt szorong, mert a többi résztvevő nem készül fel ezekre az értekezletekre, s emiatt nem tud kialakulni az egészséges vita légköre, mely konstruktívan megoldhatná az adott felvetéseket.
Számára fontos a haladás és a minőség, de az olyan témákban való döntés, amelyek ezen a fórumon kerülnek megvitatásra, nem az ő hatáskörébe tartoznak. Ő felkészül, adatokat, tényeket prezentál, de mások érdektelensége nem az ő hatáskörébe, felkészültségébe és felelősségébe tartozik. A helyzetnek, a felelősségeknek és a szerepeknek a tisztázása azért volt fontos, mert ez okozta számára a folyamatos vívódást. Egy ponton ki tudta mondani, hogy a döcögés és a kudarc nem az ő térfelén van. Viszont a hosszú hónapok kudarcélménye miatt fontos volt, hogy az önbizalma megerősítést kapjon.
Miután ez ennyire világossá vált számára is, egy coaching eszköz alkalmazásával saját képességeinek és értékeinek feltérképezése volt a cél. A feladat az volt, hogy írjon magáról egy fordított álláshirdetést, mely tartalmazza az erősségeit, a képességeit, kiterjed arra is, hogy milyen dolgok érdeklik, mit tett le eddig az asztalra és mit tudna egy új megbízónak felkínálni.
Jó pár percig írta ezt a hirdetést magáról. Miután készen volt, pihent és sétált egy kicsit.
Ezután olyan szemszögből kellett újra elolvasnia, hogy meg tudja fogalmazni, vajon milyen érzés lenne, ha ő kapna egy ilyen álláshirdetést valakitől.
Elmondta, hogy nagyon jó volt írni, nagyon jó volt összegyűjteni mindazt az értéket, amit életében már letett az asztalra. Azonban ha ő kapná ezt a hirdetést, megijedne ettől a pályázótól, hiszen a jelentkező mindent tud.
Azóta újra volt ilyen szituáció, ahol már helyre tudta tenni saját fejében a gondolatokat, a felelősségeket, és a helyzetből fakadó körülményeket.
Egyáltalán nem szorongott és nem érezte kínosan magát. Élvezte az új érzésnek a szabadságát.
